M.A.G.U.S. interjú: Malcolm J. Hunt válaszol

Malcolm J. Hunt a M.A.G.U.S. világának régi, rutinos novellaírója, a Könyvfesztiválra új regénnyel jelentkezik, amelynek témája az elmúlt évek fórumos tevékenységeit követő olvasók számára ismerős lehet – korokon át követi végig egy bizonyos szent csatabárd és a hozzá kapcsolódó jogos bosszúk történetét. Erről és a várható jövőről beszélgettünk vele.

A novelláid után viszonylag hosszú idő telt el a következő megjelenésig. Az első regénynek ráadásul mindig mindenkinél külön története van: mi történt veled, neked mi a történeted?

Valóban, utoljára 2009-ben jelent meg tőlem novella, és azóta elég sok minden történt. Megnősültem, apa lettem, posztgraduális képzésen vettem részt. Egy viszonylag rövid időre az írást is abbahagytam, aztán kiderült, hogy ez nem olyan egyszerű. Ráadásul rajtam kívül álló okok is közrejátszottak abban, hogy irodalmi értelemben ilyen régen nem hallattam magamról. Lassan hozzászokhatnék, mert több írásom is külső körülmények miatt csúszott, illetve csúszik éveket. Ennek köszönhető például, hogy a második regényem beelőzte az elsőt. A jó hír az, hogy közben azért készültek a szövegek, és úgy tűnik, hogy végre nem csak az asztalfióknak.

A regényed több szempontból is különleges a maga nemében. Azt tudjuk, hogy a szerkezete speciális, az egyes részek egymásra épülve adnak ki egy szép-kerek képet – így beleolvasó részletet sem tudunk belőle kitenni anélkül, hogy ne fednénk fel a kártyáidat. Te mit mondanál még a regényről, afféle kedvcsinálóként?

Húha… Valóban elég speciális szerkezetű, és egyebek mellett ez is közrejátszott abban, hogy ennyire elhúzódott a tető alá hozása. Sok időbe telt, amíg megtaláltam a megfelelő szerkezetet. Eleve az egyes részek eredetileg önállóak voltak, és a közöttük lévő kapcsolóelem sokkal távolabbi volt, mint ami végül megvalósult. Aztán ahogy megérett bennem, hogy a különálló részeket össze kell fűzni és a közöttük lévő kapcsolatot szorosabbra kell venni, az alaposan megnehezítette a dolgomat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tíz-tizenegy éve, amikor a legkorábbi részek elkészültek, már a fejemben volt minden.
Kedvcsinálóként… azt hiszem, sikerült sokszínű, mégis egységes, jól meghatározható ívre felfűzött történetsort alkotni. Ahogy a kötet fülszövegében is szerepel, van itt minden: Kyria, Ryek, Cranta, és még sok minden más is, mégis úgy érzem, hogy a történetív, és a viszonylag szigorú koncepció miatt el tudtam kerülni a „sokat markol, keveset fog” helyzetet. Egy-egy pillanatképszerű esemény villan fel a múlt különböző korszakaiból, mégis úgy gondolom, hogy sikerült megragadni ezekben a megfelelő hangulatot. Ráadásul mindegyik történetrészben van egy-egy olyan csavar, amitől reményeim szerint külön-külön is izgalmasak, nem csak együtt.

A kötetből te melyik novellát szereted a legjobban?

Más okok miatt állnak hozzám közel az egyes részek. A Hatodkor azért, mert az készült el nagyjából változatlan formában a legkorábban. A Negyedkor hexameterben íródott részei a legrégebbi szövegrészek és talán ennek a történetnek a belső szerkezete a legizgalmasabb, ez az, ami a legtöbb figyelmet követeli meg az olvasótól. Komoly küzdelem volt a keret és az Ötödkor megírása, ténylegesen hónapok, illetve évek alatt készültek el, míg a Harmadkor megvolt egy bő hét alatt. Épp ezért nehéz őket összehasonlítanom. Sok szempontból a leghatásosabbnak a Másodkort vélem, tehát ha csak egyet választhatok, akkor erre böknék rá.

Vannak kedvenc részeid, amelyekre szívesen emlékszel?

Természetesen vannak, viszont nem akarom lelőni a meglepetéseket. Nagyon szeretek egy-egy képet, és különösen büszke vagyok egy-két jól elkapott karakterre.

Van a kötetben kedvenc karaktered?

Mindegyik történetrész fő alakját kedvelem. Egyik sem „normális”, mégis mindben van olyasmi, amivel tudok azonosulni. Ha csak egyet lehet megjelölnöm, akkor a Másodkor „narrátora” a favoritom.

A M.A.G.U.S. világáról sokan úgy tartják, hogy nagyon bonyolult, rengeteg mindent ismerni kell hozzá. Neked milyen háttérmunkák kellettek a kötethez?

Szerintem is nagyon bonyolult, főleg, ha törekedsz arra, hogy ne mondj ellent korábban megjelent információknak, ami viszont kell ahhoz, hogy a történeteid ténylegesen beleilleszkedjenek a világba. Lehet jó ynevi történeteket írni sok alapismeret nélkül is. Minél periférikusabb (más által fel nem dolgozott, nem érintett) területet, témát választasz, annál könnyebb dolgod van, de azzal el is veszíted azt, hogy az olvasó úgy érezze, tényleg az általa korábban már megismert világban játszódik a történet. Ha valaki ír mondjuk egy Sempyerben játszódó novellát, vagy regényt, annak sokkal kevesebb dolgot kell ismernie, kevesebb dologhoz kell igazodnia, mint annak, aki mondjuk Toronban, vagy Abasziszban zajló eseményekről ír.
Komoly háttérmunkát részemről egyébként nem követelt a történetek világba illesztése, mert elég jól ismerem Ynevet. Nyilván egy-két dolognak utána kellett néznem, hogy jól emlékszem-e, illetve újraolvastam számos novellát, leírást, de ezek legalább annyira szolgálták azt, hogy könnyebben meg tudjam ragadni a kívánt hangulatot, mint a tényleges háttérmunkát.

Neked milyen a viszonyod a M.A.G.U.S kötetek végén található függelékekhez? Az olvasók egy része imádja, mert gazdagítja az olvasásélményt és építi, színesíti a világot. Viszont vannak, akik azt mondják, hogy a M.A.G.U.S. régi átka, hogy értelmező kislexikon kell hozzá.

Felemás a viszonyom. Ha tényleg értelmező kislexikonként kell kezelni a függeléket, mert anélkül nem érthető a szöveg, akkor baj van, akkor rossz a szöveg megfogalmazása. A történeteknek függelék nélkül is érthetőnek és értelmezhetőnek kell lennie.
Nem mindegy azonban, hogy nélkülözhetetlen a szöveg értelmezéséhez a függelék, vagy csak „nem árt”. Ha egy olvasó egy olyan szövegrészletbe botlik, hogy „egész éjszaka eveztünk, mire megérkeztünk Ifinbe”, akkor remélhetőleg függelék nélkül is kiderül számára, hogy Ifin valószínűleg egy földrajzi hely, jó eséllyel valami vízparton. Ez esetben nem nélkülözhetetlen a függelék, de senkinek nem fájhat, ha ott mégis szerepel róla annyi, hogy „egy Abaszisz nevű ország fővárosa, a Quiron-tenger déli partvidékének legnagyobb kikötője”. Nyilván az lenne az ideális, ha ez is kiderülne a szövegből, de erre nem nyílik mindig lehetőség, rettentően megterhelné a szöveget a folyamatos magyarázás.
Más a helyzet akkor, ha az olvasó olyan párbeszédekbe ütközik, hogy „Primessor, a messeni sequator mire cserélte a mara-sequorját?” „Hiequarra, oculis.” Ha korábban ezek a kifejezések nem kerültek egyértelműen tisztázásra és hátra kell lapozni, megnézni, hogy akkor most kinek a micsodája mi a fene, akkor… hát, nagyon jónak kell lenni a továbbiaknak, hogy helyénvaló stíluselemnek és ne hibának tekintsük.

A fantasy téma kapcsán ez ritkán kerül szóba, pedig itt is ugyanolyan fontos lehet, mint bárhol máshol: a szórakoztatás/olvasásélmény mellett volt valami konkrét írói célod, amit el szerettél volna érni a kötettel?

Nagyon nagy ívű mondanivalóm nem volt, a történet-mesélésen kívül legfeljebb a témaválasztásból adódóan fakadt az igény, hogy körbejárjam a bosszúállás témáját. Be akartam mutatni, hogy – legalábbis szerintem, egy kitalált világ „realitásai” között – a bosszú egy népek, kultúrák, fajok fölé emelkedő, mindenkiben meglévő, természetes érzés, ami integráns része lehet az igazságosságról alkotott képünknek, mégsem szabad rá egy társadalmat építeni. Na jó, ez elég nagyképűen hangzik… valójában csak ábrázolni akartam pár baltás gyilkost.

Van még egy kérdés, ami az olvasókat mindig érdekli. Lehet tudni, mi lesz a következő megjelenésed, és milyen jövőbeni terveid vannak?

Mint említettem, több művem is készült az elmúlt évek során. Hogy mikor lesz a következő megjelenés, az elsősorban a kiadón múlik. Annak idején az Abasziszos pályázatra írtam két novellát és mindkettő díjazott lett, így remélem, hogy azok nemsokára napvilágot láthatnak. Az elmúlt időszakban Kornya Zsolttal sokat haladtunk az „első” regényem, a Kígyószív szerkesztésével, jelenleg már a kiadónál van a kézirat. Ez Reag ork ostromáról és a Kardtestvériség bukásáról szól, sok nyomozással, titokkal, hősiességgel, átveréssel és árulással. Masszív terjedelmű anyag, bő másfélszerese a Bosszúangyalnak. Ez a három művem van úgymond a csőben, de ezeken túl is van pár novella az elkészültség különböző fázisaiban. Ha minden jól megy, akkor nem kell újabb hét évet várni a következő Malcolm J. Hunt műre.

Ezt mi is reméljük, és sok sikert a terveidhez.
Köszönjük a beszélgetést!

Adatlap:
Név: Malcolm J. Hunt
Moly: http://moly.hu/alkotok/malcolm-j-hunt

Művei:
Sorrendben (a Delta Vision M.A.G.U.S. sorozatban):
Hallgat az ég – antológiában (2007)
A hit városa – antológiában (2008)
Bíborgyöngy II. Ármányok és álcák – antológiában (2009)
Bosszúangyal – regény (2016)

bosszuangyal


, ,

Szólj hozzá elsőként!